Betű(s)leves

A "vegyük rá a Petit az evésre" módszerek közül természetesen nem maradhatott ki, a meséljünk olyan mesét, amitől megjön a kedve az evéshez.

Ilyen mesekönyv: Berg Judit: Meseleves című könyve, ami nagyon aranyos meséket tartalmaz. Pici korától kezdve oldhatatlan vágy élt benne a mesehallgatás iránt, így nem volt nehéz dolgom, kerek szemekkel hallgat mindent. Próbáljátok ki, hátha beválik.

 

Amikor elolvastuk Vadadi Adrienn: Leszel a barátom? című könyvéből a Belebújt a kisördög című mesét, tudtam, hogy ezt ki kell próbálni. A mese csattanóját az ovis ebédre felszolgált paradicsomleves adta betűtésztával. A főszereplő pedig ebben a részben épp a Peti nevű kisgyerek volt, akivel a mi Petink amúgy is szimpatizált a könyvet olvasva.
Így hát megszületett az első olyan leves, amiben az első "darabkák" is megjelentek. Nem volt habzsidőzsi, de megkóstolta! Elsőre nem rossz az. :)

 

Nálunk a paradicsomleves kicsit másképp készül, mint a magyar konyhában, bár mivel én is édesen szeretem, így ezt a tulajdonságát meghagytuk neki.

 

Hozzávalók:

fél tubus sűrített paradicsom
bazsalikom
méz

só
víz
betűtészta vagy más aprószemű tészta
mandulatej

 

Egy kis lábasban összekeverem a paradicsompürét a vízzel, majd kicsi sót és (ízlés szerint) mézet teszek bele.
Felforralom, beleteszek 2-3 hajtás bazsalikomot is. Nálunk mindig van itthon élő bazsalikom növény, erről szoktam levágni, kb 5-10 levél van a száron. Nem aprítom kicsire, hanem egészben teszem bele, így az íze belefő, de könnyen ki lehet szedni a levesből.
Ha már forr, beleteszem a tésztát és puhára főzöm.
A végén, hogy a paradicsom savasságát kicsit enyhítsem, mandulatejet löttyintek bele.

 

 

 

Jó étvágyat!

 

 

Szósz vagy leves?

A narancssárga zöldségfélék közül szerencsére nemcsak a sárgarépát kedvelte meg Peti viszonylag rövid időn belül, hanem a sütőtököt is. Nálunk egész évben kapható a körte formájú, ami alapból is édesebb, hát még akkor, ha a jó anyja a polcon felejti az előszobában...mondjuk 1-2 hétig. Bevontuk hát a megehető listára.

A sütőtök mellé a krémlevesbe tehetünk (mint korábban is írtam, más zöldségféléket is) pl cukkinit, fehérrépát, sárgarépát, hagymát.

De időnként "különlegesebb" tököt is vehetünk a piacon pl. hokkaido tököt, amiből ez a leves is készült.

 

 

Hokkaido tök, kép: Pixabay

 

 

Hozzávalók:

egy fél hokkaido tök

2 cukkini

1/2 hagyma

só, fűszerek

mandulatej

aki szereti, tejföllel is összeturmixolhatja. A tejföl savanyúsága ellensúlyozza a sütőtök édességét.

A hokkaido tökről itt olvashattok bővebben: https://gastrogranny.com/az-osz-sztarja-toltott-hokkaido-tok/

Szokásos módon készítjük el a levest, kevés vízben megpároljuk a hozzávalókat, majd összeturmixoljuk a tejföllel vagy a mandulatejjel.

Mivel maga a tök elég édes, inkább semlegesebb ízű növényi tejet válasszunk, a kókusztejtől nagyon édessé válhat az étel.

Az első kóstolások után, fűszerezhetjük bátrabban.

Ez is végezheti tészta szószként, nálunk ebben a formában is hamar elfogy.

 

 

És hogy melyik leves volt az első, ami már nemcsak krémleves volt, hanem tészta is volt benne? Pár nap múlva kiderül? :)))

 

 

A legkedvencebb

Érdekes, hogy a brokkoliból készült leves annak ellenére, hogy zöld színű szinte az első kóstolás óta lecsúszik. Túlbonyolítani ezt sem szoktam, bár mostanában (ha nem felejtem el) teszek bele fokhagymát is, így kicsit finomabb az íze.

A brokkoli leves azért is tuti, mert a sötétzöld szín sokminden mást "elnyel". Turmixolhatunk bele főtt tojást, főzhetünk bele zabpelyhet, krumplit, srgarépát, fehér répát, csak a fantáziánk szab határt. :)

 

Alap brokkoli krémleves hozzávalói:

 

1 brokkoli

1/2 hagyma

1 kis gerezd fokhagyma

olivaolaj

víz vagy alaplé

tejszín, zabtej vagy kókusztej

 

A brokkolit megmossuk, és feldaraboljuk.

A vöröshagymát és a fokhagymát megtisztítjuk és felaprítjuk. 

Egy fazékban felmelegítjük az olajat, majd rádobjuk a vöröshagymát, üvegesre pároljuk egy kis sóval és vízzel.

Ezután beletesszük a fokhagymát és brokkolit és felöntjük annyi vízzel vagy alaplével, amennyi épp ellepi. Sózzuk, borsozzuk, lefedjük, és puhára főzzük. A brokkolinak elég pár perc, minél tovább főzzük, annál kevésbé szép zöld a színe.

Ha megfőtt, egy botmixer segítségével pürésítjük. Ha kicsit finomítani szeretnénk az ízét, löttyintsünk a turmixoláskor bele egy kis tejszínt vagy növényi tejet.

 

Brokkoli leves

 

Egy nagy lépéssel előrébb

Februárban eljutottunk odáig, hogy mindennap ivott juice-t Peti, váltogattuk azokat a recepteket, amiket ITT leírtam és szépen lassan a gyógyszeres pohárkát felváltotta a rendes pohár.

Itt még a gyógyszeres pohárból, január végén

 

 1 normál ikeás pohár, napi juice néven futott. :)

 

Március elején arra gondoltam, hogy igazából a folyékony zöldség és gyümölcslevektől egy picike ugrással "átvergődhetnénk" a levesekig. A kisbabák hozzátáplálásánál is gyakran először a gyümölcspépek, majd a zöldségpépek következnek. És működött a dolog. Először csak az én tányéromból egy kanál hegyéről, nagy grimaszok kíséretében, aztán 1-2 kanálkával, majd saját tányérból.

Itt Írországban nagy ritkán látni "átlátszó" levest, így azt nem is erőltettem, krémlevest csináltam. NAGY előnye, hogy bármit bele lehet keverni, még olyan dolgokat is, amit egyébként nem igazán enne meg a delikvens, de a fejlődése miatt viszont szüksége lenne rá: tojást, húst, különféle zöldségféléket.... De ne szaladjunk annyira előre, ott még nem tartunk. :)

 

Itt is az édesebb ízvilágú levesekkel kezdtük: sárgarépa, sütőtök, édesburgonya szinte mindenbe került.

 

Mindenesetre az első időkben itt is egyszerű alapanyagokból, sóval készüljön a leves, nem kell "csicsázni" különféle fűszerekkel, belevalókkal.

A sárgarépa mellé válasszunk semleges ízű zöldséget pl. fehérrépát vagy cukkinit, kevés hagymát.

 

MÁRCIUS MÁSODIK FELÉRE elértük, hogy a napi juice mellé bevezettük a napi levest, egy merőkanállal mindenféle levesből evett (ez kb 1-1,5 deci).

A levesek közül szeretnék megosztani néhányat, kipróbálásra, ötletindítónak.

 

Hozzávalók:

1/2 hagyma
3-4 sárgarépa

1 közepes cukkini

 

Megtisztítunk mindent, kicsi darabokra vágunk, beletesszük egy lábosba, ízlés szerint sóval, és annyi (tisztított) vizet öntünk rá, hogy éppenhogy ellepje.
Puhára főzzük, kb 30-40 perc alatt.
Botmixerrel és egy kevés kókusztejjel vagy mandulatejjel vagy zabtejjel összeturmixoljuk.
Ne legyen nagyon híg, de ne maradjon darabos! Ez utóbbi nagyon fontos!

 

ÉS még valami. Mindenki ezt egye a családban. Anya, apa, tesók is. Ha ez az ebéd, akkor mindenki kóstolja meg legalább.

 

Cukkinis sárgarépa krémleves

 

 

 

Édesen szeretjük...

Nyilván vérszemet kaptam, mikor az első 10 ml-k elfogytak a juice-ból a gyógyszeres kispohárból + mondanom sem kell majd kiugrottam a bőrömből. Nem siettettem Petit, szépen lassan adagoltam az újabb ízeket és az adagok fokozatosan lettek egyre nagyobbak.

Január végére elértük, hogy pohárból itta, önállóan. Vicces? Hát igen, így visszatekintve meg még inkább. Majdnem 5 évesen önállóan édes leveket inni egy pohárból... De akkor madarat lehetett volna velem fogatni. Meg végülis a családdal is. :)

 

A juice-knak több előnye is van a mi szempontunkból: csak finom, édes lé, semmi rost vagy darabka nincs benne, tele van vitaminnal. Könnyen csúszik, és ha mégsem, akkor még mindig elő tudjuk varázsolni a jó öreg szívószálakat. Ami sajnos tudom, nem valami környezetbarát, de a cél érdekében rövid távon szuper. Ja, igen, már van komposztálható is vagy újrahasználható, szóval inkább ezeket részesítsétek előnyben. :)

 

Juice receptek

 

2 - 3 sárgarépa

fél - 1 cékla (hámozva)

2 alma

 

2 sárgarépa

2 alma

maroknyi eper

 

fél hámozott, mag nélküli sütőtök

2 sárgarépa

2 alma

 

fél ananász

2 alma

 

20 dkg áfonya

2 alma

1 narancs

 

2-3 őszibarack

1 alma

1 narancs

 

2 maroknyi spenót

3 alma

1 uborka

 

 

Kép: Pixabay

 

 

Az utolsó juice, amit próbáltunk és maradt a család kedvence, már haladóknak való:

 

1 csomag szárzeller

3-4 nagy kale levél

3-4 alma

 

 

Kép: Pixabay

 

Próbáljátok ki őket! Melyik a kedvencetek?

 

 

 

JANUÁR

Az elhatározást tettek követték. Január elején éreztem, hogy ez különleges év lesz. Készítettem egy befőttes üveget, úgy terveztem, hogy az év során, ha történik velünk valami jó dolog, akkor az belekerül. Évvégén pedig kibontogatjuk és elolvassuk majd.

 

 

A papírlapok azóta is megvannak. :)

 

Mikor már jó pár napja megitta a kis adagolópohárból a Sambucust, akkor el kezdtem adni Petinek a friss juice-kat. Ugyanebből a kis adagolópohárból.

Emlékszem, először 10 ml-t ivott meg a sárgarépa-narancs-alma juice-ból, de mekkora öröm volt. :)

(Még leküldött utána egy fél pohár vizet is, biztos, ami biztos, "hatástalanítsa" az ízét. :) )

 

 

 

A képen: baloldalon egy kis gyógyszeres pohárka (20 ml-s) látható, jobboldalon meg egy normál másfél decis pohár. :))))

 

Van néhány ötletem ezzel kapcsolatban:

- Nagyon fontos, hogy ne erőltessük túl a dolgot, de ha csak egy picit is nyitott rá, akkor próbáljuk meg.

- Ha látod rajta, hogy meginog a NEM-ben, akkor próbálkozz újra.

- Ha túl soknak találod a 10 ml-t, próbáld kiskanállal. A 2 ml is több ma, mint tegnap a semmi!

- Édessel kezdjünk! Az édes ízeket már a csecsemők is jobban preferálják, mint a többi ízt. Igaz, hogy az édeshez hamar hozzá tud szokni az ember szervezete, de ennyi huncutságot engedjünk magunknak.

- Ne bosszankodj! Sajnos attól nem lesz jobb, nem fog hamarabb új ételeket megkóstolni. Erre még visszatérünk.

- Ne hibáztasd magad! Nagyon kevés az az anya, aki valóban hibás abban, hogy a gyermeke válogatós lett. Hidd el, nem te vagy az! :)

- Nagyon fontosnak tartom, hogy minden aprócska lépésnek örülni kell, és ezt fejezzétek is ki. Lássa rajtatok a gyermek! Örüljetek együtt!

 

És akkor jöjjön  az 1. recept. Egyszerű, csak egy juicer szükséges hozzá.

 

2 alma, darabolva

1 sárgarépa tisztítva

1 narancs tisztítva

 

A juicerben ledzsúzoljuk a hozzávalókat. Semmi darabka ne legyen benne, csak a lé.

Ezzel pedig el kezdjük újra hozzászoktatni az ízekhez a gyerekeket. :)

 

Amit megpróbálhattok, de...

Nyilván ilyenkor az ember lánya mindenféle huncutságon töri a fejét, hogyan tudná az édes dedet evésre csábítani.

Az egyik "klassz" ötlet, hogy:

"- Ha megeszed az ebédet, (reggelit, vacsorát...), választhatsz valamit finomságot a szekrényből." Megvan, ugye? Próbáltátok már ti is. Milyen eredménnyel?

Egy idő után sajnos márcsak a finomság marad a gyerek fejében, de azért képes jó nagy hisztiket levágni...

Elárulok valamit, nálunk Petit még ez sem tudta meghatni, bár édességfronton sokminden jöhetett volna: csoki, pilótakeksz, fagyi... gumicukor vagy egészséges desszertek azonban nem, de annyira nem hatotta meg eme ötlet, hogy elgondolkozzék rajta...

 

Következő ötlet:
"Ha szépen eszel, nézheted a kedvenc mesédet közben..."

Huh, ebbe ne fussatok bele! Gyerkőc rövid időn belül képernyőre mered, és üveges tekintettel fogja Peppa malackát bámulni...közben pedig minden étel a tányéron marad, szépen kihűl, és már neked sem lesz gusztusod megenni...

Ja, és borzasztó nehezen lehet majd leszoktatni az evés közbeni mesenézésről...

 

Zsarolás:
"Csak 3 falatot a tányérról és végeztünk..."

Őszintén ez még a lehasználhatóbb. Néha 3, néha 10, de mostmár legalább nem néz át rajtam, mikor ilyeneket dobok fel az asztalnál. Volt olyan is.

Ez viszont csak olyan ételeknél működött, amit nem undorral utasított el, csak nem volt kedve épp aznap hozzá.

 

Ideig óráig eredményesek lehetnek ezek, meg persze az is, hogy akkor nem kapsz mást vagy addig ott ülsz, amíg meg nem eszed..., de hosszútávon nem evészavaros gyereket akartam faragni a kis fényevőből, hanem kiegyensúlyozott, boldog kisfiút, akit örömmel tölt el, hogy leülhet az étkező asztalhoz a családjával és vidám hangulatban tölt el egy félórát, miközben finomakat és jóízűen eszik...

 

2015. február

 

Az első lépések

A mai fejemmel kicsit másként kezdenék neki ennek a hosszú, strapás kirándulásnak, úgy gondolom, hamarabb elértük volna az első sikereket. DE leírom, mi hogyan kezdtünk neki és mivel egészíteném ki az egész cécót.

 

Amikor már tele a hósipkánk az adott történettel, akkor mindenképpen vigyük el a házi orvoshoz, gyermekorvoshoz, kérdezzük ki, hogy ő mit tanácsol, ha szerencsénk van, még meg is fogja vizsgálni. :)

(Nálunk ez úgy történt, hogy mi elvittük, az orvos meg azt mondta, az ő lánya is hónapokig brokkolit evett... Használjunk ajándékozós, matricás táblázatot, ha eszik valami újat az adott héten, kapjon egy matrciát. Hát, enyhén szólva, Petit semmilyen mértékben nem hatotta meg ez a XXI. századi, modern módszer... :)))) )

 

Étvágytalanságot sokminden okozhat:

vérszegénység, fertőzéses betegségek, középfülgyulladás, rossz állapotban lévő mandulák, szívbetegség, vesebetegség és egész kicsi kortól akár pszichés betegségek is: pl testvérféltékenység, családi konfliktus...

 

"Számos vizsgálat segíthet a probléma felgöngyölítésében.

Bélférgesség, bakteriális fertőzés, gomba, széklet vér kimutatása, ételallergia, Helycobacter pylori baktérium (gyomorban előforduló kórokozó) vizsgálat már a háziorvosunk által megtörténhet.

Ennek segítségével számos betegségre fény derülhet. Természetesen, ha a gyermek vizsgálata során más betegségre terelődik a gyanú, pl. arcüreggyulladás, akkor további vizsgálatok válnak szükségessé (röntgen, stb.).

Ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy például gyermekünknek egyéb bélbetegsége van (lisztérzékenység, felszívódási zavar), akkor gasztroenterológus szakrendelésen további vizsgálatok történnek."
Forrás: www.webbeteg.hu

 A válogatósság az autizmus tünete is lehet. Ha bármilyen más tünettel is szembesül az ember, akkor keresd fel a pontos diagnózis miatt a gyermekorvost, a kezelési és terápiás lehetőségekről pedig érdemes Kertész Nikit és csapatát megkeresni.

Honlapjuk:

http://www.kerteszniki.eu/

Mivel vizsgálatig nem jutottunk el, így először megpróbáltuk kicsit helyreállítani a légutakat és az immunrendszert.

1. A Sambucus nevű táplálékkiegészítőt kapta emelt, téli adagban Petike és teljes mértékben elhagytuk a tejtermékeket.

Egy dologra tudtunk támaszkodni, szerette a szirup állagú gyógyszereket, és így cseppenként hozzá tudtam szoktatni a Sambucus ízéhez.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Sambucus előtt kapott Floradix-et is, de sajnos ebből nem tudtam mennyiséget megitatni belőle, így feladtuk a próbálkozást.

2. Az állandó orr és füldugulást tengeri sós vizes orr - átmosással próbáltuk oldani. Vettünk egy neti kannát és irány a fürdőszoba.
Na, ne higgyétek, hogy olyan egyszerű volt. Apa csinálta, én meg öleltem Petikét, tartottam a fejét. 4-5 átmosás után már nem kellett a segítségem, s mivel jobb lett az érzet utána, Peti is szívesen csinálta nap mint nap.

Ez egy másik fajtája, állítólag ez még hatékonyabb, egyszerűbb a használata: https://www.iherb.com/pr/Nasaline-Squip-Squeezie-Nasal-Rinsing-System-1-Kit/46623

Videon itt tudjátok megnézni, de több is van a Youtube-n a különféle eszközökről.

3. El kezdtük használni a fülsapkát. Részletes leírást ITT találtok róla. Ezt azért, hogy higítsa a trutyit a fülében, könnyebben megszabaduljon tőle. Világbajnok orrfújó egyébként!

4. El kezdett gyerek kungfu edzésre járni, heti 2x45 percet. Korábban sem mozgott keveset, a suliig 6 km-t teszünk meg mindennap gyalog, de mikor elindult az ovis csoport, elsőként léptünk be az edzőterem ajtaján. A "szerelem" azóta is tart. :)

 

A következő bejegyzésben folytatom tovább a sztorit, egy kicsit még várni kell az első receptekre.

Egyedül vagyunk?

A több mint 5,5 év alatt rájöttem, hogy abszolút nem. Hihetetlen mennyiségű anyukával beszélgettünk már a nemevésről, különféle szinteken állnak a gyerekek. Egy dologban megegyeztünk: egyáltalán nem vagyunk sem felkészülve erre az állapotra, sem eszközünk nincs arra, hogy kezeljük ezt a dolgot.

Talán azért is érintett nagyon érzékenyen az egész sztori, mert nagyon szeretek sütni-főzni, a családommal sok időt tudok eltölteni, tulajdonképpen azt tervezek és készítek el a konyhában, amit csak akarnak.
Az egészséges táplálkozás ráadásul (több ok miatt is) fontos szerepet tölt be az életünkben, sokat olvasok róla, külön szakácskönyv gyűjteményem van már. :)

 

Kedves, jó ismerősömmel nemrég beszélgettünk, ők is hasonló cipőben járnak a kisfiúkkal, különbség, hogy az apuka majdnem 30 éve séf, nincs olyan étel talán a világon, amit el ne tudna készíteni. Megfordult több európai étteremben, a kisujjában van a szakma. Tapasztalatból tudom, hogy pillanatok alatt képes finomságokat a tányérra varázsolni, és ők is hasonló cipőben járnak. Nehéz, nagyon nehéz!

Persze, voltak olyanok, akik arra bíztattak, hogy vegyem lazábbra a dolgot, de azt hiszem, ebben az esetben, jobb, hogy nem hallgattam rájuk, akkor valószínűleg a sajtos kenyér-üres tészta-édesjoghurt szentháromság maradt volna Peti étlapján.

És tudjátok mi volt a legelképesztőbb? Olyan volt, mintha félt volna az ételtől, bizalmatlan volt még akkor is, mikor ő készítette el saját kezűleg...

Hát, innen indultunk.

 

Beköszönő

2011. februárjában elképzelni sem tudtam, hogy mennyi kreatívitást fog igényelni az a kis csöppség, akivel boldogan tértünk haza a kórházból!

S bár az első év sem volt egyszerű, de igazából az ételek kóstolásával majd a szilárd ételek bevezetésével különösebben nem volt problémánk. Peti a húst sosem szerette, hihetetlen érzékkel tolta ki nyelvével még a rakott karfiolból is, de jól evett.

Aztán 18 hónapos korától szépen fokozatosan építette le az ételeket az addig gondosan felépített "táplálékpiramisáról".

Emlékszem, 2013 nyarán a dublini Jamie Oliver étterembe mentünk ünnepelni, ahol már nem tudtunk mást tenni, a kedves magyar pincérrel megbeszéltük, hogy Petinek üres tésztát hozzon, és külön hozza a paradicsom szószt egy kis tálkában. Az étel iszonyatosan finom volt, Petike pedig üres tésztát majszolt...

 

 

Ez tulajdonképpen így ment még 2 éven keresztül. Senki nem tudott semmit tanácsolni. Se a nagyszülők, se a kortárs anyukák, se a gyerekpszichológus, az orvos sem, "kelet és nyugat" tanácstalan volt... Mindenki nyugtatott, de közben éreztem, hogy ez így nem OK!

Együtt főztünk, segített mindenben a konyhában (azóta is nagyon szeret amúgy, bármikor jön, ha hívom vagy megbeszéljük előre, hogy miben kellene segíteni: juice, süti, normál étel készítés, bármi jöhet), EGY valamit nem csinált: megkóstolni sem volt hajlandó, ha az nem vajaskenyér, üres tészta vagy fehér színű joghurt volt - természetesen sem lekvár, sem gyümölcsdarabok nem lehettek benne...

A videon még nem volt 2 éves sem:

 

4,5 évesen kezdte a sulit, kezdettől fogva nagyon sokat betegeskedett. Úgy gondoltam, biztos közrejátszik a pocsék táplálkozása is, bár akkor legalább a sajtot elfogadta a vajaskenyérbe, így mindennap ez került az ebédes dobozba.

Az 5 éves szülinapja előtt elégeltem meg a dolgot, mert kb úgy nézett ki a szeptembertől februárig tartó suli időszak, hogy 2 hetet járt iskolába egyet meg nem. Ráadásul az iskolai hallásvizsgálat kimutatta, hogy szinte nem hall semmit, ami nem volt nagyon meglepő, hiszen állandóan taknyos volt, és nagyon rosszul hallott. Kész szerencse, hogy azért valamennyire megtanult így is kommunikálni az iskolában...

Szóval az 5. szülinapja előtt megelégeltem a dolgot, a könyörgést, az állandó aggódást és úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább!

A következő bejegyzésekben az elmúlt 2 év történéseit ismerhetitek meg. Tartsatok velem!