Az első lépések

A mai fejemmel kicsit másként kezdenék neki ennek a hosszú, strapás kirándulásnak, úgy gondolom, hamarabb elértük volna az első sikereket. DE leírom, mi hogyan kezdtünk neki és mivel egészíteném ki az egész cécót.

 

Amikor már tele a hósipkánk az adott történettel, akkor mindenképpen vigyük el a házi orvoshoz, gyermekorvoshoz, kérdezzük ki, hogy ő mit tanácsol, ha szerencsénk van, még meg is fogja vizsgálni. :)

(Nálunk ez úgy történt, hogy mi elvittük, az orvos meg azt mondta, az ő lánya is hónapokig brokkolit evett... Használjunk ajándékozós, matricás táblázatot, ha eszik valami újat az adott héten, kapjon egy matrciát. Hát, enyhén szólva, Petit semmilyen mértékben nem hatotta meg ez a XXI. századi, modern módszer... :)))) )

 

Étvágytalanságot sokminden okozhat:

vérszegénység, fertőzéses betegségek, középfülgyulladás, rossz állapotban lévő mandulák, szívbetegség, vesebetegség és egész kicsi kortól akár pszichés betegségek is: pl testvérféltékenység, családi konfliktus...

 

"Számos vizsgálat segíthet a probléma felgöngyölítésében.

Bélférgesség, bakteriális fertőzés, gomba, széklet vér kimutatása, ételallergia, Helycobacter pylori baktérium (gyomorban előforduló kórokozó) vizsgálat már a háziorvosunk által megtörténhet.

Ennek segítségével számos betegségre fény derülhet. Természetesen, ha a gyermek vizsgálata során más betegségre terelődik a gyanú, pl. arcüreggyulladás, akkor további vizsgálatok válnak szükségessé (röntgen, stb.).

Ha gyanú merül fel arra vonatkozóan, hogy például gyermekünknek egyéb bélbetegsége van (lisztérzékenység, felszívódási zavar), akkor gasztroenterológus szakrendelésen további vizsgálatok történnek."
Forrás: www.webbeteg.hu

 A válogatósság az autizmus tünete is lehet. Ha bármilyen más tünettel is szembesül az ember, akkor keresd fel a pontos diagnózis miatt a gyermekorvost, a kezelési és terápiás lehetőségekről pedig érdemes Kertész Nikit és csapatát megkeresni.

Honlapjuk:

http://www.kerteszniki.eu/

Mivel vizsgálatig nem jutottunk el, így először megpróbáltuk kicsit helyreállítani a légutakat és az immunrendszert.

1. A Sambucus nevű táplálékkiegészítőt kapta emelt, téli adagban Petike és teljes mértékben elhagytuk a tejtermékeket.

Egy dologra tudtunk támaszkodni, szerette a szirup állagú gyógyszereket, és így cseppenként hozzá tudtam szoktatni a Sambucus ízéhez.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Sambucus előtt kapott Floradix-et is, de sajnos ebből nem tudtam mennyiséget megitatni belőle, így feladtuk a próbálkozást.

2. Az állandó orr és füldugulást tengeri sós vizes orr - átmosással próbáltuk oldani. Vettünk egy neti kannát és irány a fürdőszoba.
Na, ne higgyétek, hogy olyan egyszerű volt. Apa csinálta, én meg öleltem Petikét, tartottam a fejét. 4-5 átmosás után már nem kellett a segítségem, s mivel jobb lett az érzet utána, Peti is szívesen csinálta nap mint nap.

Ez egy másik fajtája, állítólag ez még hatékonyabb, egyszerűbb a használata: https://www.iherb.com/pr/Nasaline-Squip-Squeezie-Nasal-Rinsing-System-1-Kit/46623

Videon itt tudjátok megnézni, de több is van a Youtube-n a különféle eszközökről.

3. El kezdtük használni a fülsapkát. Részletes leírást ITT találtok róla. Ezt azért, hogy higítsa a trutyit a fülében, könnyebben megszabaduljon tőle. Világbajnok orrfújó egyébként!

4. El kezdett gyerek kungfu edzésre járni, heti 2x45 percet. Korábban sem mozgott keveset, a suliig 6 km-t teszünk meg mindennap gyalog, de mikor elindult az ovis csoport, elsőként léptünk be az edzőterem ajtaján. A "szerelem" azóta is tart. :)

 

A következő bejegyzésben folytatom tovább a sztorit, egy kicsit még várni kell az első receptekre.

Egyedül vagyunk?

A több mint 5,5 év alatt rájöttem, hogy abszolút nem. Hihetetlen mennyiségű anyukával beszélgettünk már a nemevésről, különféle szinteken állnak a gyerekek. Egy dologban megegyeztünk: egyáltalán nem vagyunk sem felkészülve erre az állapotra, sem eszközünk nincs arra, hogy kezeljük ezt a dolgot.

Talán azért is érintett nagyon érzékenyen az egész sztori, mert nagyon szeretek sütni-főzni, a családommal sok időt tudok eltölteni, tulajdonképpen azt tervezek és készítek el a konyhában, amit csak akarnak.
Az egészséges táplálkozás ráadásul (több ok miatt is) fontos szerepet tölt be az életünkben, sokat olvasok róla, külön szakácskönyv gyűjteményem van már. :)

 

Kedves, jó ismerősömmel nemrég beszélgettünk, ők is hasonló cipőben járnak a kisfiúkkal, különbség, hogy az apuka majdnem 30 éve séf, nincs olyan étel talán a világon, amit el ne tudna készíteni. Megfordult több európai étteremben, a kisujjában van a szakma. Tapasztalatból tudom, hogy pillanatok alatt képes finomságokat a tányérra varázsolni, és ők is hasonló cipőben járnak. Nehéz, nagyon nehéz!

Persze, voltak olyanok, akik arra bíztattak, hogy vegyem lazábbra a dolgot, de azt hiszem, ebben az esetben, jobb, hogy nem hallgattam rájuk, akkor valószínűleg a sajtos kenyér-üres tészta-édesjoghurt szentháromság maradt volna Peti étlapján.

És tudjátok mi volt a legelképesztőbb? Olyan volt, mintha félt volna az ételtől, bizalmatlan volt még akkor is, mikor ő készítette el saját kezűleg...

Hát, innen indultunk.

 

Beköszönő

2011. februárjában elképzelni sem tudtam, hogy mennyi kreatívitást fog igényelni az a kis csöppség, akivel boldogan tértünk haza a kórházból!

S bár az első év sem volt egyszerű, de igazából az ételek kóstolásával majd a szilárd ételek bevezetésével különösebben nem volt problémánk. Peti a húst sosem szerette, hihetetlen érzékkel tolta ki nyelvével még a rakott karfiolból is, de jól evett.

Aztán 18 hónapos korától szépen fokozatosan építette le az ételeket az addig gondosan felépített "táplálékpiramisáról".

Emlékszem, 2013 nyarán a dublini Jamie Oliver étterembe mentünk ünnepelni, ahol már nem tudtunk mást tenni, a kedves magyar pincérrel megbeszéltük, hogy Petinek üres tésztát hozzon, és külön hozza a paradicsom szószt egy kis tálkában. Az étel iszonyatosan finom volt, Petike pedig üres tésztát majszolt...

 

 

Ez tulajdonképpen így ment még 2 éven keresztül. Senki nem tudott semmit tanácsolni. Se a nagyszülők, se a kortárs anyukák, se a gyerekpszichológus, az orvos sem, "kelet és nyugat" tanácstalan volt... Mindenki nyugtatott, de közben éreztem, hogy ez így nem OK!

Együtt főztünk, segített mindenben a konyhában (azóta is nagyon szeret amúgy, bármikor jön, ha hívom vagy megbeszéljük előre, hogy miben kellene segíteni: juice, süti, normál étel készítés, bármi jöhet), EGY valamit nem csinált: megkóstolni sem volt hajlandó, ha az nem vajaskenyér, üres tészta vagy fehér színű joghurt volt - természetesen sem lekvár, sem gyümölcsdarabok nem lehettek benne...

A videon még nem volt 2 éves sem:

 

4,5 évesen kezdte a sulit, kezdettől fogva nagyon sokat betegeskedett. Úgy gondoltam, biztos közrejátszik a pocsék táplálkozása is, bár akkor legalább a sajtot elfogadta a vajaskenyérbe, így mindennap ez került az ebédes dobozba.

Az 5 éves szülinapja előtt elégeltem meg a dolgot, mert kb úgy nézett ki a szeptembertől februárig tartó suli időszak, hogy 2 hetet járt iskolába egyet meg nem. Ráadásul az iskolai hallásvizsgálat kimutatta, hogy szinte nem hall semmit, ami nem volt nagyon meglepő, hiszen állandóan taknyos volt, és nagyon rosszul hallott. Kész szerencse, hogy azért valamennyire megtanult így is kommunikálni az iskolában...

Szóval az 5. szülinapja előtt megelégeltem a dolgot, a könyörgést, az állandó aggódást és úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább!

A következő bejegyzésekben az elmúlt 2 év történéseit ismerhetitek meg. Tartsatok velem!